Vörösmarty Mihály 1800-1855A XIX. század fordulóján született a magyar reformkorszak egyik legkiválóbb lírai költője, a magyar romantika megteremtője és legnagyobb képviselője. Méltó helye olyan kimagasló kortársak között van mint Arany, Petőfi, vagy világviszonylatban Byron, Lamartine, Victor Hugo, Mickiewicz, stb.
1800 december elsején született Pusztanyéken (Fejér m.) elszegényedett kisnemesi család sarjaként. Iskoláit Nyéken majd Székesfehérváron a cisztercitáknál és Pesten a piaristáknál végezte. Apja halálakor 1817-ben, állás után kellett néznie (8-an voltak testvérek) és így került a gazdag Perczel családhoz nevelőként. Közben elvégzett az egyetemen egy kétéves filizófiai tanfolyamot. 1820-ban, amikor a család Börzsönybe költözött, ö is velük ment, és ebben az időszakban magánúton végezte el egyetemi jogi tanulmányait. Erre az időszakra esik első reménytelen szerelme Perczel Adél iránt. A családtól 1826-ban vált meg. Az ő neveltje volt, a későbbi magyar szabadságharc ismert tábornoka Perczel Mór.
1827-ben - a Tudományos gyűjtemény szépirodalmi mellékletének, a Koszorú majd az Athenaeum folyóiratoknak a szerkesztője lett. 1831-től tagja az Akadémiának. Toldi Ferenccel közösen dolgozta ki az első magyar akadémiai helyesírási szabályzatot, tájszótárt szerkesztett, valamint egy német-magyar zsebszótárt állított össze. 1843-ban megházasodott, Csajághy Laurát vette feleségül. 1848-ban képviselői mandátumot kapott a forradalmi kormányban és 1849-ben kinevezték a kegyelmi szék közbírájává. 1850-ben birtokot vásárolt Baracskán, itt gazdálkodással foglakozott, majd 1853-ban visszatért szülőfalujába. 1855-ben családjával visszaköltözött Pestre, ahol 1855-ben váratlanul elhúnyt.
Irodalmi munkássága
Művészi pályályát az alábbi korszakokra különíthetjük el:
1825-ben jelent meg a Zalán futása című eposza, amelyben a honfoglaló magyarok dicső tetteit dolgozta fel. Árpád fejedelem a Tisza vidékéért folytatott csatákban legyőzi a szintén hősiesen küzdő bolgár fejedelmet Zalánt és seregét. A harcokba beleavatkoznak földöntúli hatalmak is. A hősköltemény gazdag nyelvezete, képalkotása, merész és egyben újszerű képzeletvilága magával ragadja az olvasót. Ezzel a művével egy csapásra országszerte híressé vált.
Drámáinak legnagyobb része történeti tragédia, mint a Vérnász vagy Marót bán. A színház mindvégig szívügye maradt, színházkritikái Bajza kritikai munkássága mellett igen jelentősek a reformkorban. 1837-ben a Nemzeti Színházat az ő egyfelvonásosával, az Árpád ébredésével nyitották meg. Színházi tevékenységét fémjelzik továbbá remek Shakespeare fordításai, a Lear király és a Julius Caesar.
A 30-as évek lírai alkotásáiban a romantika alapkérdéseit a nemzeti és az egyéni sors szintézisében vizsgálja. 1836-ban születik meg tollából második nemzeti imánk, a Szózat.
"Hazádnak rendületlenül
Légy híve, óh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt élned halnod kell...."
A tiszta hazaszeretetre, a múlt vállalására, az együvétartozásra, valamint a jelen és jövendő felelős alakítására buzdít benne felszólító formában. A vers műfajilag óda, verselése Chevy Chase strófa ami a skót népballadák jellemzője. 1843-ban zenésítette meg Egressy Béni, aki a Nemzeti Színház pályázatát nyerte el vele.
A Guttenberg albumba (1839) című alkalmi verset a könyvnyomtatásának 400 éves évfordulója alkalamából írta meg, amelyet egy német évkönyvbe szánt Vörösmarty. Benne állított emléket Gutenbergnek, aki nyomán az irodalom és a tudomány immáron közkinccsé válhatott.
Vörösmarty lírájában Babits szerint az egyetemesre nyílik rálátás. Ez tükröződik a Gondolatok a könyvtárban című rapszódiájában. A vers központi kérdése: "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" A költő a valóság, az emberi küzdés és a megvalósulás ellentétét vizsgálja drámai erővel.
A költemény végső kicsengésében az ember erkölcsi feladatát hangsúlyozza mind egyéni, mind közösségi téren, az utóbbi szolgálatában. Nem forradalom által, hanem "a szellemharcok tiszta súgaránál..."
A vers befejező sorai ma is kijelölik teendőnket:
"...Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből,
S a szellemharcok tiszta súgaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük, élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!"
Az emberek című költeményében a refrénszerűen visszatérő: "Nincsen remény" az emberi faj létezésének tragikumát már nem a remény, a küzdés, hanem a reménytvesztés hangulatával érzékelteti.
"Húzd, de mégse, -- hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon;
Majd, ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg újra lelkesedve
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel újra a vonót.
És derüljön zordon homlokod.
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondollj a világ gondjával."
Vörösmarty Mihály nemzeti költőnk alakja a magyar irodalomban kimagasló helyet foglal el. Őt tekintjük a magyar romantika atyjának és legkiválóbb képviselőjének. Lírája, nyelvezete, a magyar költői nyelv megújításának csúcsát érte el, egyben hossszú időre meghatározva a magyar líra útját is. Lírai versei és egyes balladái is mindmáig az élő és szakadatlanul ható költészet közkedvelt remekei.
A magyar nép még kétszáz év után is mély és hálás tisztelettel adózik emlékének és munkásságának. A millennium évének fényében országosan is figyelemreméltó, felemelő és megható ünnepségekre, konkrét megemlékezésekre került sor. Néhányat kiemelve: Fót-on, ahol a költő maga is megfordult és a híres Fóti dal-t írta nagyszabású koncertet adtak magyar szerzők új műveiből a Károlyi kastélyban. Az Érd-i Vörösmarty Mihály gimnázium magyarszakos tanárai "Vörösmarty-breviárium"-ot jelentettek meg. A millenniumra fakszimile kiadásban újból kiadták a Csongor és Tünde című színjátékot.
