Ezerszázéves történelmünkből (28): Árpád-házi királyok kora (8))


         Az Árpád-ház négy évszázados uralkodása

                                  896-1301


Folytatás az ÚMÉ 2002/III. számából

Árpád-házi királyaink nagyon kevés kivétellel nagyszerű uralkodók voltak, akik a keletről jött honfoglaló magyarságnak új hazát szereztek, és azt nem csak megvédeni, de gyarapítani is tudták. Ezzel párhuzamosan a római kereszténység felvételével oly mérékben integrálták a magyarságot az európai népek közösségébe, hogy a királyi Magyarország egyben a nyugati keresztény kultúra védőbástyájává vált. Ez utóbbit a korabeli nemzetek is elismerték.

A Tarnaszentmária-i templom (Mátraalja)
Géza fejedelem idejében épült.
A nemzet véréből való Árpád-házi királyaink mindig együtt éreztek az ország népének vágyaival, céljaival, és azt nemcsak megvalósítani, de minden veszélyben megvédeni is tudták.

A kereszténység nem eszköz és máz volt számukra, hanem átélt és megvívott valóság, amelyből példaadó szentek egész sora fakadhatott. Ez magyarázható a magyarság magával hozott mély, misztikus hitével, de ugyanúgy a kiválasztottság - a heroizmusra való alkalmasság - tényével.

Egyetlen európai nemzet sem dicsekedhet annyi szenttel és boldoggal uralkodóik családjából, mint amennyi kisarjadt az Árpádok nemzetségéből.
Szt. István, Szt. Imre, Szt. László, Szt. Erzsébet, Szt. Kinga, Szt. Hedvig, Boldog Jolánta, Skóciai Szent Margit, Aragóniai Szent Erzsébet...

Az Árpád-kor műveltsége

A magyarság könnyen és viszonylag gyorsan begfogadta a keresztény kultúra elemeit. Tette ezt úgy, hogy közben megtartotta saját anyanyelvét, és saját ízlését, szokásait nem adta fel.
A keresztény kultúra első közvetítői német, olasz, morva, horvát szerzetesek voltak, akik közül a legismertebb Adalbert püspök, Asztrik pannonhalmi apát és szent Gellért püspök.

Az első magyar bencés apátságot Szent Márton hegyén, benne Magyarország első főiskolájával,
996-ban Géza fejedelem alapította. A román stílusú templomot Szent István építtette tovább,
majd 1001-ben szentelték fel azt.
Később természetesen az egyre nagyobb számban lévő magyar papság lett a keresztény hit és tanítás terjesztője és a műveltség hordozója. Kolostoraik az írásbeliség (latin) központjai, az oklevélírás terjesztői és később az oklevél kiállítás hiteles helyi intézményeivé váltak.

II. Géza uralkodása alatt (1141-1162) született meg a "Halotti beszéd", az első összefüggő magyar irodalmi szöveg, amely a Pray-Kódex függelékeként maradt ránk. Ez a stilárisan gondosan szerkesztett tömör megfogalmazású szöveg valóban irodalmi értékű alkotás. Szövegét még a mai ember is megérti minden különösebb nehézség nélkül. "Látjátok feleim szemtükkel mik vogymunk..."
Jelentőségét emeli az a tény is, hogy ez egyben a finn-ugor nyelvek első összefüggő emléke.
De ugyanúgy ismerjük a Miatyánk közel ezen időből származó szövegét is, amelynek írásos lejegyzésére csak később, 1430 körül került sor.

Anonymus szobra Budapesten
Anonymus a névtelen szerző, aki magát "a néhai Béla király" (III. Béla 1172-1196) egykori jegyzőjének mondta, a honfoglalás regényes leírását adta a "Gesta Hungarorum" (A magyarok cselekedetei) című munkájában. De mellette van egy név szerint is ismert krónikásunk Kézai Simon. Az ő krónikája pedig éppen IV. (Kun) László király uralkodásának idejében született (1283), mely időszak elég zűrzavaros és terhelt volt.

Mintegy IV. (Kun) László ellentételezéseként, aki az akkori nemesi nemzet eszményeként és védelmezőjeként ábrázoltatott Attila hun király megmintázásában, megszületik egy verses életrajzi história Szent Istvánról.
Míg Attila állt fölötte
a magyar nép egyedül
a zsarnok igáját nyögte
ész nélkül s hitetlenül.
 De István uralkodása
dicső fordulót hozott,
jelzi egy szó megtoldása:
gaz - igazra változott.
De ebben az időben íródott Árpád-házi Szent Margit legendája is egy domonkos rendi szerzetes Marcellus nyomán, amelynek csak egy későbbi másolata maradt ránk 1510-ből.

Az első magyar nyelvű lírai vers, amelyet ismerünk, az "Ómagyar Mária-siralom". Ezt az 1300 táján egy domonkos szerzetes által írott verset 1922-ben fedezték fel a belgiumi Leuvenben egy prédikáció gyűjteményben a kódex lapjai között. A 37 soros 132 szóból álló vers dicsőítő himnusz Szűz Máriáról. Híres alliteráló sorai:
"Világ világa,
Virágnak virága!
Keserüen kínzatul
Vos szegekkel veretül."
A tanítás feladatát szintén a papság látta el. Az elemi iskolák a plébániák mellett voltak. A középfokú iskolákat, amelyben némi tudományt is oktattak, a püspökségek tartották fenn. Főiskola is volt ebben az időben, a veszprémi, ahol már bölcsészet és jogtudomány is szerepelt a tantárgyak között.
Európa első egyetemeként a pécsi egyetemet még Szent László király idejében alapították.

A leányok művelését az apáca-kolostorok végezték, ahol -ha elvétve is- de már világiak is taníthattak.

Az Árpád-kor egyik legszebb épségben
maradt temploma a XIII. században épült
román stílusú Ják-i benedekrendi templom.
A könyveket ekkor még lúdtollal írták vagy másolták a barátok. Igen nagy gonddal és hozzáértéssel készültek el ezek a munkák. Sokszor egy emberöltő kellett hozzá. Éppen ezért értékük is óriási volt!
Lassan egyre több fiatal került külföldi egyetemekre, ahonnan ismeretekben gazdagodva térhettek haza és a művelődés terjesztőivé váltak.

Az egyházak feladata volt, hogy minél több templom épüljön az országban. A középkorból fennmaradt templomaink az Árpád-korban épültek, amelyeket megrongáltan is megtartottak és átépítettek. Néhány eredeti szép példánya ezeknek országszerte, így Erdélyben és a Felvidéken is megtalálható.


Árpád-kori templomi freskó: Csécse (Kassa mellett)
A festészet szép emlékeiként maradtak fenn a templomok falaira festett freskók. Ezeknek egy részét a reformáció idején bevakolták. Napjainkra sok helyen igyekeznek ezeket a vakolat alól ismét szabaddá tenni (Vizsoly, stb.).

Árpád-kori regős
(Józsa Judit kisplasztikája)
A népi kultúra áthagyományozói és örzői az igricek vagy regősők voltak. Lakomákon, templomok nyílt terein táncolt a nép, és a regősök koboz kisérettel énekeltek régi hősi énekeket, vagy ősi népénekeket. Maguk a királyok is alkalmazták őket, külön ének és zenekaruk volt, és eltartásukra külön telkeket, sőt falukat kaptak adományba. Oklevelek tanusága szerint így maradt fönn az Igrici községnév.

A karitász tevékenységet (szeretetszolgálat) már korán gyakorolták. Például Szent István tett intézkedéseket az özvegyek, árvák pártfogására. III. István elrendelte a megüresedett püspökségek jövedelmének a szegények számára történő felhasználását. Néhány városban olyan intézkedések voltak, miszerint az örökösök nélkül meghalt polgárok vagyonának jelentős részét a szegények kapták meg. Hiteles feljegyzés szerint Pozsony városában már működött kórház, sőt szegényház is.

A fentiek összegezéseként elmondhatjuk, hogy Árpád-házi királyaink uralkodása alatt a félnomádként érkezett magyarok lassan a kultúra és benne a művészetek és a tudományok területén is szép fejlődést értek el. Egyenrangú nemzetként foglalták el helyüket Európában a kor többi nemzete mellett.

Ide illik a huszadik századi magyar történelem nagy tanítómesterének, hitvallójának, apostolának Prohászka Ottokár püspöknek minden magyar évszázadra máighatóan érvényes gondolatai. A magyar sors, a magyar küldetés lényegét ebben a földrajzi térségben így látja:

"Eleven pajzsul állította oda a kereszténység forró szeretete a magyart, hogy az európai műveltséget a félhold ellen megvédje. Vérrel írta be azelőtt a magyar nép ittlétét Európa történetébe, de ezt a vért azzal a vérrel mosta le, melyet a kereszténységért ontott. Kelet hatalma a mi domború mellünkön tört meg. Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak. A Kelet és Nyugat ellenséges árama e haza földjén roppant össze s elsodort mindent s mindenkit, rómait, szlávot, hunt, avart. Egyik sem tudott urává lenni e térnek, de urává lett a magyar, mert Isten állította ide, hogy karját Kelet felé feszítse, s szívét-lelkét Nyugat felé tárja s a szellemet, a hitet, a műveltséget onnan vegye. Szent István apostoli keresztje tette tehát úrrá itt a nemzetet."

(Folytatjuk)


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra