A teremtett világ védelmében

Kertészkedés mérgek nélkül:  (5)





Ebben a sorozatunkban válogatást közlünk kerti virág-, zöldség- és gyümölcstermesztésből, figyelembe véve mai kiskert tulajdonosok lehetőségeit, melyek területileg néha alig haladják meg az arasznyi kert vagy olykor csak erkély méreteit, de alkalmasak arra, hogy onnan olykor a szobánkba virág, a konyhába saját zöldség és gyümölcs kerüljön. A szűkebb lehetőségek kényszerítenek a gondosabb odafigyelésre és a növényi élet jobb megértésére. Talán sikerül ezáltal a természet számtalan csodája közül néhánynak megtapasztalójává válni, és a kertészgyakorlat által személyesen is közelebb jutni a teremtett világ értékeléséhez és védelméhez.


Színpompás dáliák négy hónapon át
Dáliák (dahliae variabilis) a kertben - fajtáiktól függően - június végétől az őszi fagyok beálltáig virágozhatnak.

Fajták: A nagyvilágban sokezer fajtáját tartják nyilván, évente többszáz új fajta jön hozzá de ugyanakkor sok el is tűnik véglegesen. A fajták sokasága t.k. könnyű keresztezhetőségükkel is összefügg, de az aránylag könnyű szaporítási eljárásokkal is, továbbá a legtöbb fajta viszonylagos igénytelenségével. A fajták sokasága sok kertbarátot fajtagyűjtésre buzdít, ma már több dáliaegyesület fokozza a különleges fajták hozzáférhetőségét.

A fajták között találunk törpe-növekedésűeket és hosszúszárúakat, tányér-, labda- (pompon), kaktusz-virágúakat, stb. a színek sokaságáról nem is beszélve.

Termesztés: Többnyire nyugalomban lévő gumókból és csak ritkább esetben szokás előnevelt cserepes, növényből kiindulni. Utóbbi esetben a földlabda megbolygatása nélkül, jól fellazított, -ha lehet komposzttal dúsított- kertiföldbe ültetjük a növényt, és pedig azonos magasságba, mint amilyenben a cserépben volt. A kiültetéssel legbiztosabb megvárni a fagyosszenteket (május 15). Áprilisi kiültetés esetén, ha talajmenti fagyok várhatók, fordított virágcseréppel vagy másképpen kell a növényt éjszakára védeni.

Gyakoribb eset, hogy koratavasszal dáliagumókat vettünk vagy kaptunk. Ezeket április második felében már kiültethetjük előkészített helyükre olyan mélyen, hogy a gumók tökéletesen fedve legyenek és kb. 10 cm-es szárcsonkjuk éppen kiálljon a földből.
Gyakorlottabb és valamilyen hajtatóberendezéssel rendelkező kertészek már március elejétől -lapos ládikákban- vékony, nedves, tőzegkorpás-virágföldes rétegek közöt előnevelik a dáliatöveket. Az elönevelt tövek májusi kiültetésük után kb. két héttel korábban hoznak virágot mint a nyugalmi állapotban kiültetett gumók.


A Természet Csodája dáliafajta: egyetlen gumóból három eltrérő színű virág
fejlesztésére képes
Átteleltetés: A fagyérzékeny dáliagumókat legkésőbb novemberben, amikor az eslő fagyok már feketére festették a növény lombjait, vasvillával óvatosan kiemeljük a földből. A gumók maguk ilyenkor még többnyire nem fagytak meg. A földet -ha lehet- egyidejűleg, de ha túl nedves idő volt akkor száritás után, el kell távolítani a gumókról. A lombozatból csak 10-15 cm-es szárcsonkot vagy csonkokat hagyunk. A gumókat szárazon tesszük téli nyugalomra alacsony ládikákba, lehetőleg tőzegkorpa közé úgy, hogy a korpa a gumókat ellepje. A ládikákat száraz, szellős fagymentes helyen (pl. pincében, garázsban) tároljuk. Legbiztosabb havonta egyszer ellenőrizni, nem kezd-e valamelyik gumó rothadni. Gyakoribb eset, hogy a gumók erős zsugorodásnak indulnak. Ez esetben enyhén vízzel megpermetezzük a tőzegkorpát. Februártól nedvesebben tarthatjuk az állományt, majd márciustól fagymentes hajtatóberendezésbe vihetjük a ládikákat és ott rendszeresen öntözve előnevelhetjük dáliáinkat.

Szaporítás: Dáliát három módon lehet szaporítani. A leggyakoribb ezek között az egyszerű és egyben természetes módszer, amennyiben a tövek önmagukat, már a növekedés időszakában, osztódással szaporítják. Amint a növénynek a nyáron több erős hajtása fejlődik, azzal párhuzamosan a főld alatt természetes osztódás indul meg. Ősszel, a gumó kiemelése és megszárítása után a vesszőcsonkok szétfeszítésével, legtöbbször magától, két-három, szárcsonkonkint több gumóval rendelkező szaporítványra esik az szét. Erősebb egyedek szárcsonkjai azonkívül tavasszal, éles késsel kettészelhetők úgy, hogy azokon 2-2 gumó maradjon. A gumókon magukon nem fejlődnek rügyek, csak a szárcsonkok alsó részein.

Hivatásos kertészetekben ezenkívül koratavaszi hajtatásban 10-12 cm-es zöldhajtásokat nyernek, melyeket éles késsel lemetszve, majd gyökereztető porba mártva, homokos-földkeverékben gyökereztetnek.
További szaporítási eljátás végül a magvetés. Ez ritkán eredményez azonos színű virágokat, hacsak nem szenteltünk a beporzásnak különös figyelmet. A poszméhek (dongók) késő őszig különös előszeretettel látogatják a dáliavirágokat és természetes nemesítést végeznek. Igy a magból kelt egyedek között valóban szép, új fajták is megjelenhetnek.



Begyűrthetgyű és hegyes zöldpaprika

Paprikahajtatás komposztos tenyészedényekben

Az eredetileg Délamerika meleg, nedves tájairól származó paprika termesztésének Magyarországon nagy hagyománya van. Úgy mint zöldpaprika, mint mint fűszer, szerves része a magyar táplálkozásnak. Ugyanakkor más népek is kedvelik, így pl. Japánban rendkívül szeretik a holland üvegházakból származó "blocky" típusú húsos, darabos, több színben kapható 'zöldpaprikát'.

Fajták: magyar fajták többsége a hagyományos hosszúkás termésű, de nemesítés alatt vannak a magyar begyűrthegyűek is (képünk). A magyar étkezési paprika fejlődése során először sárgahúsú, majd pirosra színeződik. Az erős és a fűszerpaprika fajták fejlődéskor többnyire zöldek majd később pirosra érnek és így kerülnek szarításra. Sok híres fűszerpaprika-termő vidéken (pl. Kalocsa környékén) a falusi kultúrához tartozott a száradó piros füzéreket a tornác napos oldalára díszként felakasztani
Ami a fajták növekedését illeti ismerjük a determinált fajtákat, melynek talán legismertebb képviselője felálló termésével a Fehérözön(képünk) és a folytonnövők nagy családját. Utóbbiakat támasz mellett neveljük, termésűk lefelé hajlik. Egyik korai képviselőjük a Bácsakai Fehér (képünk).
Az utóbbi évek magyar nemesítési célja t. k. a vállas, begyűrthegyű zöldpaprika (képünk). Egyes fajtáknál ez -a beporzás mikéntjétől függően- már sikeres de még nem megbízhatóan ismételhető.

Palántanevelés házilag A megbízható helyről beszerzett előző évi magot (a másodéves már kel biztonságosan), február elején egynapi beáztatás után, sekélyen szitált homok-földkeverékbe vetjük majd óvatosan beöntözzük. A keléshez a párás környezetet vagy átlátszó műanyagzacskóval vagy üveglappal biztosítjuk. A paprika sötétben csírázik. Amikor 7-14 nap után kikelnek a magok tüzdelésig világos -de nem napfényes- helyre visszük a palántákat. Megnyúlás elkerülése végett megszüntetjük a párás környezetet és csak annyira öntözzük a kicsírázott állományt, hogy az el ne száradjon. Amikor a harmadik és negyedik levél megjelenik, tápföldes műanyag poharakba tüzdeljük a palántákat és egy vízálló alátéttel világos ablakba tesszük azokat.


Fenti időzítésnél április közepére csinos állomány fejlődik. Ha fóliasátorral rendelkezünk kitelepíthetjük oda paprikanövényeinket, miután azokat kb. másfél literes tenyészedényekbe ültettük át. Ezeket előzőleg már félig metöltöttük érett házikomposzttal. Az esetleges -a komposztból származó- gyommagvak kivédésére a legfelső réteget gyommentes komposztból vagy kertiföldből készítjük. Ebben a tenyészedényben fejlődhetnek a növények amíg -pl. június közepén- végleges, vödörméretű 8-12 literes komposztos tenyészedénybe ültetjük azokat át.

Fehérözön determinált fajta

A májusi fagyoktól esetenkint még a fűtetlen növényházban is védeni kell a paprikát. Kinti talajmenti fagyoknál a sátorban enyhe fóliatakarás is elegendő, a nappal felmelegedett fekete tenyészedények nedves földjükkel sok meleget képesek ugyanis tárolni.

Az végül, hogy a termésérést hol várjuk be -a szabadföldön, fóliasátorban, vagy egy emeleti erkély sarkában-, az a helyi adattságoktól és éghajlati viszonyoktól függ. A szabadföldön alacsonyabb az átlaghőmérséklet de a virágok kötődése jobb. Ugyanakkor viharos esők a szabadban megtépázhatják a vékony levélzetű paprikanövényt. Folytonnövő fajtáknál a fóliasátorban, de még inkább a szabadban támaszra vagy vezérzsinórra van szüksége a tőnek. Képünk a Bácskai Fehér korai, folytonnövő fajtát mutatja 8-10 egyidejűleg fejlődő terméssel a tövön.
Fóliasátorban nyáron a hőmérséklet könnyen felfut 40 fokra. Ilyenkor -a szellőztetésen kívül- feltétlen szükség van a légtér párásítására. Ez akkor is szükséges, ha tenyészedényes növényeink vízellátása pl. egy csöpögtető-rendszeren keresztül megoldott.

Bácskai Fehér folytonnövö fajta

Termékenyülés: A paprika alakja és méretei, a magok fejlődése erősen összefüggnek a környezeti tényezőkkel. A virágok beporzásához a természetes légmozgás legtöbbször még a fóliasátorban is elegendő, de különösen szép, vállas és vastaghusú bogyókat akkor kapunk, ha a paprikavirágot poszméhek (dongók) látogatták.
[A poszméheket aránylag könnyű fóliasátrakba csalogatni, ha ott egyidejűleg pl. néhány tenyészedényes málnatő virágzik, de legbiztosabb kis napszámosainknak kertünkben az egész nyáron nektárdús virágokról gondoskodni, hogy ott megtelepedjenek, lásd egy korábbi cikkünket: Hatlábú segédmunkások a kertben. Holland üvegházakban általános szokás poszméhcsaládok betelepítése.]
Imert jelenség, hogy a virágzást követően a paprika elveti az első terméskezdeményezéseket. Ennek több oka lehet. Egyik a napfény hiánya, egy másik, ha az átültetést a vödörbe túlságos növekedési hullám követi. Végül ismert, hogy amíg az első termések nem kötődtek, addig óvatosan kell bánni az öntözéssel.

Tápanyagellátás: A paprika tápanyagigénye nagy, ezért komposztosvödörban jól érzi magát. A féligérett komposzt a tenyészedényekben a felmelegedés és nedvesítés során tovább bomlik és felszabadulnak abban a tápanyagok. A vödör-méretű komposztos tenyészedényekben kezdetben egyáltalán nem, de később is -ha egyáltalán- legfeljebb csak a vegetációs időszak végefelé kell tápanyagutánpótlásról gondoskodni (pl. csekély "Volldüngert" feloldva az öntözővízben).

Növényvédelem: A komposzt-kertészkedés előnye, hogy a növény győkérzete a lebomló kerti komposztban megtalálja a növény az összes tápanyagot amire szüksége van. Komposzttal sohasem lehet a növényt túltáplálni aminek következtében gyenge szövetűvé és betegségre érzékennyé válna.
Állati kártevők -fenti módszer szerint kezelve a növényt- nagyon ritkán lépnek fel. Egyetlen kivétel -a szerző gyakorlatában- egy koratavaszi levéltetü támadás (a bezsugorodott levelek) ami akkor lép fel, amikor az amúgyis vékony levelek még igen zsengék (április-május) és száraz a légtér. Aki nem akar ilyenkor csalánlevet használni az kaphat kertészboltokban teljesen lebomló, biológiai eredetű ellenszert. Ez a kártevő egyszeri kezelés után többnyire eltűnik és később már nem jelentkezik.

Kellő odafigyeléssel tenyészedényes töveinkről szinte az őszi fagyokig szedhetünk zöldpaprikát.

A komposztgazdálkodásról sorzatunk téli számában közlünk cikket.


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a bejárathoz