A teremtett világ védelmében:Kertészkedés mérgek nélkül (13)  Ebben a sorozatunkban - válogatásszerűen - leírásokat közlünk napjaink szobanövényeiről, kerti virág-, zöldség- és gyümölcsfajtáiról, azok kedvtelés színtű termesztéséről, figyelembe véve mai lakások és kiskertek adta lehetőségeket. Kertjeink méretei néha alig haladják meg az arasznyi 'zöldet', vagy akár egy erkély méreteit, mégis alkalmasak lehetnek arra, hogy onnan közte-közte szobánkba virág, a konyhánkba saját zöldség és egy kis gyümölcs kerüljön. A szűkebb lehetőségek gondosabb odafigyelésre kényszerítenek és a növényi élet jobb megértésére. A legtöbb növény esetében a szaporítás módját is leírjuk és azt néhány képpel szemléltetjük. Talán sikerül ezáltal a természet számtalan csodája közül egy kevésnek személyes megtapasztalójává válnunk, és ezen kertészgyakorlat által is közelebb jutnunk a teremtett világ értékeléséhez és védelméhez.
Igazi virág- és kertkedvelők a téli hónapokban is kikacsinthatnak az ablakukban virágzó téli növények felett (azália, ciklámen, karácsonyi kaktusz, stb.) és figyelhetik a kerti hótakaró alól ki-ki kandikáló történéseket is. Hiszen már jóval az üde hóvirágharangok megjelenése előtt történnek csodás dolgok kertünkben. Karácsonyi rózsa (2) (Helleborus) 
Előző számunkban már írtunk erről a még alig elterjedt, a télutón virágzó fagyálló növényről melynek eredeti fajtája fehér 'rózsáival' hívta fel magára a figyelmet (Helleborus Niger). Mára -nemesítések folytán- több liláskék és bordó színű és valamivel hosszabb nyelű változatával is találkozunk (Helloburus Orientalis).Többnyire a Keleti Alpok és Észak-Olaszország vadvirágaként ismerik. Hozzánk magyarokhoz azonban közelebb állnak Kárpátalja magasabb dombvidékein található lelőhelyei.  Első nyíló rózsái szinte széttolják a hótakarót, a nem túl kemény fagyokat a virágok átvészelik. A fagyok múltával pedig a növény terjedelmes, alacsony, virágzó bokrot fejleszt (képünk). Mindkét fajtája feltűnően hosszan virágzik: a fehér már decembertől áprilisig, a színes változatok februártól áprilisig. Vágottvirágként is hosszan díszlik, különösen ha szárát tűvel többször átszurkáljuk mielőtt vízbe tesszük. [Ugyanevvel a módszerrel a télen levágott ciklámen virágát is hosszan virágzásban tarthatjuk.] Krókusz (Tavaszi sáfrány) Vadon is előfordul, de amiket kertjeinkben látni lehet, azok többnyire nemesített, nagyobbfejű fajták. Rendkívül korán virágzik, az első rövid napsugarakra már nyílik. Sajnos nem sokáig díszlik, mert szélre, esőre, fagyra egyaránt érzékeny. 
Szereti a mélyen húmuszos talajt és azt, hogy gumóját több évig egyhelyben hagyjuk. Akkor magától szaporodik és korábban is nyílik.A későbben nyíló egyedeit előszeretettel látogatják a földből az első melegre kibújó, megtermékenyített, nagytestű poszméhek, az 'anyadongók' (képünk), melyek rövid táplálkozás után valamilyen talajmenti üregbe fészket raknak, hogy szaporulatról gondoskodjanak. A krókusz gumóit néha szétszórtan a pázsitba is szokták ültetni, legyen az kertben vagy parkokban. Koratavaszi virágzáskor ez feltűnően szép látvány, igaz csak rövid ideig. A magányosan virágzó krókusz hamar eldől. A pázsitban virágoztatott krókuszok esetében az első fűvágással várni kell, míg a krókusz levelei maguktól visszahúzódnak. Árvácska (Viola) 
Népszerű, könnyen nevelhető, szinte ezer változatban ismert alacsony, kétnyári kerti virág. Augusztusi vetésből származó töveit már ősszel végleges helyükre ültethetjük, amikor is első virágairól meg tudjuk állapítani milyen színű és milyen fajtához tartoznak. Ültetéskor csoportosíthatjuk színek szerint is, de párosíthatjuk tulipánokkal, nárcisszal vagy más korai virággal egyaránt. Kertünk talajának színtjén - föleg csoportosan - szépen díszlik, de virágládákban, magasan elhelyezett 'szemközeli' tálakban még inkább tetszetős.  A nyárvégi vetésből származó egyedei már az ősszel virágozni kezdenek és azt a keményebb fagyokig folytatják. Fagyoknál virágai lekonyulnak, de nem túl kemény fagyok után a virágszárak ismét kiegyenesednek. 1-2 cm átmérőjű virágzattól egészen 5-6 cm-es virágú (pl. Svájci Óriás) fajtái ismertek. A virágok színét illetőleg pedig -a feketét kivéve- szinte minden színárnyalatban előfordulnak... Rendszeres öntözés mellett a nyár elejéig virágzik. Elszáradt magházait kitárja, ilyenkor magot is gyűjthetünk róla. Ha több fajtát csoportosan ültettünk, kereszteződések nem kizártak. Hibríd fajták magjaiból többnyire már csak az eredeti fajták nevelhetők. Korai (botanikus) tulipánok 
Hollandia ma tűnhet a tulipánok országának, egykori gazdag belga és holland gyűjtőknek köszönhető, hogy az első tulipánhagymák valaha Törökországból ezen tengerparti országokba kerültek. Ugyanakkor a virágszerető hollandusok később világhírű nemesítési és termesztési eredményeik révén - melyez a kedvező éghajlati feltételek is hozzájárultak - egyfajta nemzeti virágukévá nevelték a tulipánt. Mint tudjuk, hűvös, esős időben a tulipán tovább díszlik mint meleg, napfényes időszakban és előbbi a holland éghajlatban adott.Botanikus tulipánnak a rövidszárú, alacsonynövésű korai fajtákat nevezzük, melyek olykor több mint egy hónappal a hosszúszárú 'Darvin' fajták előtt nyílnak. A botanikus tulipánok kis tálakban korán hajtathatók, de nem valók csokorba és vázába. Elsősorban koraiságukkal szerezhetnek sok örömöt a természetkedvelőknek. A tulipán szereti a tápdús talajt. A Darvin-fajtákat célszerű ezért levelük elszáradása után felszedni, szárazon tárolni és ősszel új, tápdús földbe ültetni. Ha a földben hagyjuk azokat, gumóik elsatnyulnak, virág helyett csak leveleket nevelnek. A botanikus tulipánok ennél igánytelenebbek, egész évben a földben hagyva sem károsodnak, sőt évről évre szépen szaporodnak. Levelük elszáradása után felszedni és ősszel újraültetni természetesen ezeket is lehet, a helyben hagyottak azonban korábban virágoznak. Zöldleveles állapotban néhány fokos tavaszi fagyokat jól elviselnek. vissza
a tartalomjegyzékhez |