Tudtad-e már...? (16)

Magyar utazók és felfedezők





1. Tudtad-e, hogy az Afrika-kutatás magyar úttörője volt Magyar László?

A Szombathelyen született (1818. nov. 13.) utazó egyben földrajzíró a fiumei Tengerész Akadémián szerzett diplomát.
A világtengereket járva került Dél-Amerikába, ahol az argentin flottahadnagyságig vitte. Ebben a minőségében vett részt az Uruguay elleni hajóhad háborújában, és esett fogságba. Kiszabadulása után hozzáfogott - az addig benne érlelödő gondolat - megvalósításához. Tudományos feltáró munkát akart végezni az inkák földjén.
Egy évig dolgozott expedíciós tervének kidolgozásán, melynek részletes leírását megküldte a Magyar Tudós Társaságnak, gróf Széchenyi István támogatását is kérve (1846. jun. 2.). Támogatást nem kapott, így anyagi bázis és érdektelenség miatt lemondott Dél-Amerika-i expedíciós tervéről.

Ezután szegődött el egy Dél-Afrika-i kalabári néger uralkodóhoz, akinek a flottillájánál, "mint parancsnok szolgálatot vettem, s itt csaknem két esztendeig az említett fekete fenségnek egész megelégedésével maradtam". A néger fejedelem támogatásával kezdte meg első tudományos kutató útját Alsó-Kongó vidékén.
1849. jan. 15-én Bihé országba utazott, ahol a bihéi fejedelem felajánlott leányát vette feleségül. Házassága révén még inkább megismerhette az afrikai szokásokat, a nyelvet, és anyagi támaszt is kapott munkájához.


Magyar László afrikakutató első
és második felfedező útja
1850. febr. 20-án kezdte meg első belső-afrikai útját. Feleségével és nagyszámú kísérettel indult el. A Zambezi és a Kongó folyó vízválasztóján jártak, ahol jónéhány északnak tartó folyót is felfedezett. Itt a hatalmas Lunda birodalomban etnográfiai gyűjtéseket is végzett.
Második afrikai útja során dél felé vette az irányt (1852 májusától 1854 közepéig). Addig ismeretlen folyókat fedezett fel és új népeket.
Tervbe vette térképek és tudósítások hazaküldését. Belső-Afrikába vezetett expedíciójáról könyvben számolt be, amelyet apjának Magyar Imrének küldött el 1857-ben. "Kirándulás némely közép-afrikai országokba" címmel adták ki 1859-ben, ugyanazon évben németül is megjelent.
Értesült a vele azonos időben ott-tartózkodó afrikai utazók David Livingston skót és Silva Porto portugál munkájáról, de a tervbe vett és megbeszélt találkozás mégsem sikerült.

Később anyagi gondjai támadtak, mivel apósát a bihéi belháborúban megölték és neki is menekülnie kellett. Segítséget hazájától remélt: "Kötelességem, mint hazafinak mindenekelőtt honi segélyért folyamodni, ha portugál segítséget akarok kérni a gyarmatok főkormányzójától bizonyos vagyok benne, hogy azt hamar megnyerem, de ekkor fájdalom! Munkám már nem magyar."

Nehéz körülmények között, fiatalon halt meg -bár haza szeretett volna jönni- 1864. febr. 9-én, Ponto do Cujo-ban.
Értékes és felbecsülhetetlen hagyatéka, a további két kötet és naplójegyzetei sohasem kerülhettek haza, mert érdekes módon elégtek abban a benquelai portugálnak a házában, ahová megőrzésre leadták. Igy lett a "Lunda-küszöb és környékénak feltárása a későbbi portugál kutatók dicsősége."


2. Tudtad-e, hogy Kelet-Afrika ismeretlen tájainak felkutatója a széki gróf Teleki Sámuel volt?

A híres erdélyi Teleki család leszármazottjaként -akik között politikusok, tudósok egyaránt voltak- született 1845. nov. 1-én Sáromberkén (Maros-Torda vármegye). Teleki Sámuel középiskoláit magánúton végezte, érettségijét a debreceni református kollégiumban tette le (1863). Szerteágazó természettudományi ismereteit Berlinben és Göttingenben szerezte. Egyetemi évei után katona lett, majd 1881-től országgyűlési képviselő, s ebben a minőségében ismerkedett meg Rudolf trónörökössel. Közös vadászataik a Görgényi-havasokban indították el egy Afrika vadász-expedíció gondolatát. Rudolf is támogatója volt ennek és talán ő sugallta, hogy kösse össze Kelet-Afrika, a Baringó-tótól északra fekvő ismeretlen területeinek felkutatásával.

Teleki Sámuel az expedíciót gondos előkészületi tanulmányok után kezdte meg. Könyvek és térképek beszerzése mellett, afrikai szakértőkkel beszélt, felkereste a British Múzeumot stb. Kísérője a pozsonyi Ludwig von Höhnel sorhajóhadnagy volt, egyben kiváló térképész is. 1886. nov. 29-én érkeztek Zanzibár szigetére. Rengeteg nehézség, viszontagság és áldozat árán ennek a másfél éves feltáró munkának az alábbi eredményei születtek meg:
- 1. a mintegy 3000 km, főleg ismeretlen vidékek feltérképezése,
- 2. elsőként jutva el 1887. április 12-én a Kilimandzsáró hegység 5310 méter magas örök hó határáig, valamint még októberben a Kenya-hegy 4680 méteres megmászása szintén elsőként, - 3. az 1888. március-áprilisban felfedezett Rudolf és Stefánia-tó (Teleki adta a nevet), mai nevük Turkana, illetve Chew Bahir,
- 4. a Kenya hegységben egy tengerszem felfedezése,
- 5. páratlan fotó, trófea-gyűjtemény, híradások addig ismeretlen afrikai népcsoportokról, valamint tekintélyes etnográfiai anyag, amely a Néprajzi Múzeum alapjául szolgált.


Afrika forró övezetében emelkedő Kilimandzsáró
csúcsát őrőkős hó lepi
Másik útja Indiába és Indonéziába vezetett, de 1895-ben újra visszatért Afrikába. Ismét a Kilimandzsáró hegység 5895 méteres csúcsának megmászására tett kísérletet, sajnos kísérőinek betegsége visszafordulásra késztette.
Nevét Kenyában a Teleki-völgy és tengerszem, a Lobelia Teleki nevü növény, és a Rudolf-tó déli részén található Teleki vulkán őrzi ma is.

Kitüntetései: 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, 1897-ben a bécsi udvar belső titkos tanácsosi címét kapta meg.

Az első világháborúban katonai szolgálatra jelentkezett mint huszáralezredes. Ekkor 69 éves volt már, és az udvar nem fogadta el a felajánlást.

1916. március 10-én hunyt el, és a Teleki családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A műemlékké nyilvánított sírboltot többször is kirabolták.
Ma egy Érden felállított magyar utazók panteonjában látható Teleki Sámuel szobra, a Magyar Földrajzi Múzeum parkjában.


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra