II. István

Könyves Kálmán halála után fél évszázadon keresztül a megpróbáltatások egész sora sújtotta a nemzetet. II. István (az első István nevű király 1038 óta), Kálmán király fia, igen fiatalon kb. 15-évesen került a trónra és már 30 éves korában meghalt.

A fiatal István aligha tudott volna egy országot kormányozni az országnagyok jóváhagyása nélkül, ami a magyar XII. századnak fontos jellegzetessége volt. Az országtanács a legelőkelőbb főnemesi családok testülete volt, akiknek egyetértését a királynak mindig meg kellett szereznie.

II. István uralkodásának kezdetén a Velencével folytatott eredménytelen harcok során elveszítettük Dalmáciát. A király ugyan 1118-ban öt évre szóló békét kötött Velencével, elismerve jogcímét a hódításra, de csak 1124-ben sikerült visszafoglalnia Zára kivételével a városokat, hogy 1125-ben újra elveszítse azokat.

II. István hívására települnek le hazánkban a premontrei kanonokrendi szerzetesek, akiket István annyira megkedvelt, hogy azok szerzetesi ruhájában temetette el magát Váradelőhegyen, ahol az első hazai premontrei kolostor létesült. Ez világi szerzetesrend volt, fő feladatként gyakorolták a hívek lelki gondozását és oktatását. A premontrei építészet legszebb emlékeként maradt fent -a ma még romjaiban is lenyügöző - zsámbéki monostortemplom.

II.István külpolitikájában nem sok sikert tudott felmutatni. 1123-ban az elűzött vlagyimiri herceg megsegítésére indított hadjárata is eredménytelen maradt. Úgyszintén Bizánc elleni támadásai is -a kezdeti sikerek után- kudarcba fulladtak.

II. István alatt tovább folytatódott a besenyők beszivárgása kelet felől (képünk). A Keleti-Kárpátokon túli területeken már a X-XII. században nagykiterjedésű besenyő szállásterületek voltak. Ez a nomád nép többször indított támadást a Magyar Királyság ellen. Egyrészük már a X. században csatlakozott a magyarokhoz, és idővel beolvadtak a magyarságba. Másrészük azonban még a XIII.-XIV században is megőrizték különállásukat, önálló ispánságokba szervezve éltek. Letelepedésük engedélyezése fejében katonáskodással tartozak a királyi hadjáratokban.

Miután II. István gyermektelen volt, utolsó éveiben felfedték előtte unokatestvére vak Béla herceg menedékhelyét. Az ellenséges testvérek, Könyves Kálmán király és Álmos herceg fiai kibékültek, és így lett II. István király utódja II. (Vak) Béla.

Béla herceg összeházasítása II. István jóváhagyásával történt, I. Uros szerb nagyzsupán leányával Ilonával. A király még megélte Béla herceg elsőszülött fiának, Gézának megszületését 1130-ban Tolnán.

II. (Vak) Béla

1131-ben meghalt II. István király és ugyanebben az évben királlyá koronázták II. (Vak) Bélát Székesfehérvárott.

A vak királyt energikus és szenvedélyes tanácsadók irányították, többek között felesége és annak bátyja Belos bán.

Ilona királyné röviddel a trónralépés után, 1131-ben az Aradon összehívott országos gyűlésen, hatvannyolc főnemest mészároltatott le, így állva bosszút férje megvakíttatóin. Az áldozatoknak és az elmenekülteknek vagyonát elkobozták, sőt rokonaikat is üldözték. Ezek az üldözöttek nem is tehettek mást, mint Borisz herceg mellé állni.

[II. béla hívei az aradi országgyűlésen bosszút állnak a király megvakíttatása miatt (Káldi Márk Képes Krónikájából)]

Borisz herceg, Könyves Kálmán hűtlenség miatt eltaszított feleségének Eufémiának orosz földön született fia volt, aki mint trónkövetelő lépett fel. Maga Könyves Kálmán és az Árpádok sohasem ismerték el őt törvényes fiának.
Borisz igényét a magyar trónra Bizánc is készséggel pártolta. Orosz és lengyel rokoni segítséggel III. Boleszló lengyel herceg katonai és Bizánc anyagi támogatásával, betört az országba. II. (Vak) Bélának német segítséggel sikerült visszaverni a támadást és a Sajó melletti csatában győzedelmeskedett.

II. (Vak) Béla 1137-ben Dalmácia egy részét visszahódítja Spalato városával együtt. Ebben az évben nevezi ki másodszülött fiát Lászlót, az újonnan meghódított Bosznia hercegévé.
Még ugyan abban az évben hazahozatja és Székesfehérvárott eltemetteti apját, az 1127-ben Bizáncban elhúnyt Álmos herceg földi maradványait.

II. (Vak) Béla tíz évig uralkodott, 1141-ben bekövetkezett halála után fia II. Géza lépett a trónra.

(folytatjuk)

---

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra