Folytatás az ÚMÉK 2000/III. számábólA békeküldöttség vezetője gróf Apponyi Albert lett. A többi tagok (t.k. gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál) kiválasztásában is a Clerk-bizottság működött közre.
|
| Gróf Apponyi Albert (1844-1933) 74 éves korában vezette a magyar küldöttséget a békekonferenciára. Az angol és amerikai köztudat The Grand Old Man of Central Europe néven emlegette a sok nyelven beszélő magyar diplomatát. |
A magyar küldöttség 1920 január 7.én érkezett NEULLY-ba, ahol, "fegyveres, szuronyos őrség és polgári detektívek őrizték őket, eltávozni tilos volt, vendégeket fogadni úgyszintén". Erről számolt be Nemeskéri Kiss Sándor, aki szintén tagja volt a küldöttségnek. A békefeltételeket viszont csak január 15.-n ismerhették meg, amelyek igazságtalansága és könyörtelensége miatt tiltakozást jelentettek be. A magyar bizottság hiába próbálta cáfolni a lelkiismeretes munkával összeállított jogi jegyzékben (memorandumban) -a történelmi, földrajzi és gazdasági tévedéseket- meg sem hallgatták őket. Apponyi grófot is csak az utolsó napon engedték a békekonferencia elé, s bár szavai Henry Pozzi szerint mély benyomást tettek, hiszen tolmács nélkül franciául, angolul és olaszul beszélt, szavai pusztába kiáltóak maradtak. A népszavazás kérését is megtagadták tőlünk. "Magyarország jogosan akarja azokat megtartani, amiket szomszédai különféle ürüggyel el akarnak venni tőle, legyenek hát azoké, akikhez tartozni akarnak." -mondta Apponyi gróf hasztalanul. Csak egyentlen népszavazást engedtek meg, a másik vesztes féllel, Ausztriával szemben és ez Sopron városa volt. A szavazás a magyarok számára hozott kedvező eredményt, 65 %-os arányban.
A magyar népet -bár nem volt felelős a háború kirobbantásáért- mégis oly kegyetlenül megalázták és megcsonkították, hogy a történelemben ritkán ért népeket ekkora csapás. A magyar kormánynak a békefeltételeket mégis el kellett fogadnia. Az Apponyi Albert vezette magyar küldöttség lemondott és helyettük a magyar kormány megbízásából Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter látta el kézjegyével a békeszerződést.
A rögzítés percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek...
Az első világháborút lezáró békeszerződésre 1920 június 4.-én Versaillesben a Nagy Trianoni kastélyban került sor. A békeszerződés (diktátum) leszögezte azt a tényt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia az 1914-1918-as háború és az azt követő politkikai események folytán felbomlott. Ennek következményeként Magyarország területe 282 ezrer négyzetkilométerről 93 ezerre és lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Ugyanekkor több mint 3 millió magyar került az új határokon túlra, holott ezek jobbára összefüggő tömbben az új utódállamok határai mentén éltek.
Ily módon került számokban kifejezve 1,6 millió magyar Romániához, kb. 1 millió Csehszlovákiához, félmillió Jugoszláviához, és kb. 26 ezer Ausztriához Burgenland elcsatolásával. Így szinte minden harmadik magyar idegen államnpolgárrá vált. Területileg nézve Magyarország kétharmadát (71%-át) elveszítette, miközben a csehek és románok területe megduplázódott. Románia például nagyobb területet kapott -103 ezer négyzetkilométer-, mint a meghagyott, csonka Magyarország. A szerbek területe ötszrösére gyarapodott és lakossága 4 millióról 13 millióra emelkedett. A háború többi 'bűnöse' esetében viszont Németországtól területének csak 13%-át és lakosságának 10%-át vették el. Bulgáriától 8%-nyi területet csatoltak el, az ennek megfeleő arányú lakossággal, Törökország pedig csak azon területeit veszítette el, melyeknek lakossága nem volt török.
Joggal tehető fel ezek után a kérdés, miért történhetett meg mindez? Az első világháború után számos bizonyíték látott napviágot arranézve, hogy a pánszlávizmus már 1914- 1918 előtt tervbe vette Magyaroszág felosztását. Sir Robert Grower, az angol alsóház egyik tagja megemlíti, hogy "...a csehszlovák köztársaságot az Entente hatalmak már előzetesen, 1918 nyarán elismerték". Másrészt -írja Grower- az is ismeretes- hogy egy 1916 augusztus 16.-án keltezett titkos szerződésben, melyet még a fegyverszünet megkötése előtt írtak alá, Romániának nem csak egész Erdélyt, hanem a magyar Alföld jelentős részét is odaígérték. Az Entente legfelsőbb Tanácsa 1918 júniusi ülésén, mint katonai célt, kitűzte a délszláv államok megalakítását.
Érdemes itt szó szerint idézni Yves de Daruvár a "Feldarabolt Magyarország" című könyvében olvasható egyik megállapítást, miszerint "A trianoni béke a szégyenletesen kihasznált bírák, sóvár szomszédok és tudatlan nagyhatalmak képviselőinek közös, rosszindulatú munkájának gyümölcse." Idézzük itt továbbá Lloyd Geroge szavait (aki egyike volt a békeszerződés "négy nagy" emberének), amely szavak 1928 október 7.-én a londoni Guild Hall-ban hangzottak el . "Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsájtottak csaló és hazug volt. Mi is hamis alapokon határoztunk" .
Trianonban megtagadták a népek önrendelkezési jogát, így a Wilson emlékirataiban megismételt elveket is, amelyért állítólag az Entente hatalmak harcoltak. Végső fokon a trianoni béke még súlyosabb állapotokat teremtett, mint amelyet orvosolni akartak, ugyanis, az utódállamok 42 millió lakosára mintegy 16 millió más nemzetiségi jutott.
